A legtöbb szülő ismeri az érzést, amikor egy hosszú munkanap után a lakásba lépve nem a nyugalom, hanem a szanaszét hagyott játékok és a mosatlan edények látványa fogadja. Ilyenkor a legkönnyebb megoldásnak az tűnik, ha gyorsan mi magunk csinálunk rendet, hiszen a gyerekekkel való alkudozás sokszor több energiát felemészt, mint maga a takarítás. Hosszú távon azonban ezzel csak azt érjük el, hogy a családtagok természetesnek veszik a kiszolgálást, mi pedig teljesen kimerülünk. A közös munka nemcsak tehermentesít minket, hanem fontos készségeket is tanít a legkisebbeknek. Érdemes tehát már korán elkezdeni a közös felelősségvállalás kialakítását.
A legkisebbek is segíthetnek a maguk módján
Már a totyogó korú gyerekekben is megvan az ösztönös vágy, hogy utánozzák a felnőtteket. Ha látják, hogy söprögetünk vagy port törlünk, ők is szívesen fognak egy rongyot a kezükbe. Ne tiltsuk el őket ezektől a tevékenységektől csak azért, mert lassabbak nálunk. Ebben az életkorban még nem a végeredmény minősége, hanem a részvétel öröme a legfontosabb.
Adjunk nekik olyan egyszerű feladatokat, amiket biztosan sikerrel tudnak teljesíteni. A párosítatlan zoknik szétválogatása vagy a műanyag edények elpakolása az alsó polcra tökéletes kezdés lehet. Mindig dicsérjük meg az igyekezetüket, még akkor is, ha a segítségük után néha titokban újra kell törölnünk az asztalt. Ezzel megalapozzuk bennük azt az érzést, hogy ők is hasznos tagjai a közösségnek. Ne feledjük, hogy a türelem ilyenkor befektetés a jövőbe. Ha most hagyjuk őket próbálkozni, később természetes lesz számukra a részvétel.
Legyen a rendrakás a közös játék része
A gyerekek számára a munka fogalma gyakran unalmas vagy büntetésszerű tevékenységként jelenik meg. Ezt a képet könnyen átformálhatjuk, ha egy kis kreativitást viszünk a folyamatba. Egy pörgős lejátszási lista vagy egy közös éneklés máris más megvilágításba helyezi a rendrakást.
Versenyezhetünk is, például ki tud több kék színű tárgyat a helyére tenni két perc alatt. Használhatunk időmérőt, ami izgalmasabbá teszi a rutinfeladatokat a kicsik számára. A lényeg, hogy ne kényszerként éljék meg a segítséget, hanem egy közös családi eseményként. Az ilyen pillanatok alatt még beszélgetni is jobban lehet, mint a tévé előtt ülve. A humor és a játékosság a legnehezebb hétköznapi feladatokat is képes feloldani.
A vizuális támpontok is sokat segíthetnek a kisebbeknek a tájékozódásban. Jelöljük meg a dobozokat rajzokkal vagy fotókkal, hogy mindenki tudja, mi hova tartozik. Ha a rendszerezés átlátható, a gyerekek is magabiztosabban fognak hozzáfogni. Ez a fajta struktúra biztonságot ad nekik a mindennapi káoszban.
Az önállóság felé vezető út a konyhában kezdődik
A konyha az otthonunk központi helyszíne, ahol a legtöbb tennivaló akad, de egyben itt a legizgalmasabb is a segítség. Már az óvodások is tudnak zöldséget mosni, tésztát gyúrni vagy sajtot szórni a pizzára. A közös főzés során észrevétlenül tanulnak a mértékegységekről, az alapanyagokról és a higiéniáról is. Amikor a gyerekek részt vesznek az étel elkészítésében, sokkal nagyobb kedvvel kóstolják meg az új ízeket is. Engedjük, hogy ők is beleszóljanak a heti menü összeállításába, ezzel is növelve a felelősségérzetüket. Ne féljünk a lisztes pulttól vagy a kilöttyent víztől, mert ezek a pillanatok építik a bizalmat. A konyhai munka során megtapasztalják, hogy az erőfeszítésnek kézzelfogható és ehető eredménye van.
A terítés és a leszedés szintén remek módja az önállósodásnak. Tanítsuk meg nekik, hogyan kell vigyázni a törékeny dolgokra és mi a sorrend az asztalnál. Ezek az apró rituálék keretet adnak a családi étkezéseknek és megtanítják a tiszteletet a mások munkája iránt.
Adjunk valódi felelősséget a nagyobbak kezébe
Az iskolás korosztálynál már fontos, hogy ne csak alkalmi segítséget kérjünk, hanem állandó feladatköreik legyenek. Legyen szó a szemét leviteléről, a kutya etetéséről vagy a virágok meglocsolásáról, ezek a fix pontok segítenek a napirend kialakításában. Ne ellenőrizzük őket percenként, hagyjuk, hogy a saját tempójukban és módszerükkel végezzék el a dolgukat. A bizalom és a szabadság ösztönzőleg hat a legtöbb gyerekre. Ha hibáznak, ne szidjuk le őket azonnal, hanem beszéljük meg, legközelebb hogyan lehetne jobban csinálni.
A kamaszoknál már érdemesebb egyfajta „családi tanács” keretében megbeszélni a teendőket. Ha úgy érzik, hogy van beleszólásuk a feladatok elosztásába, sokkal kisebb lesz az ellenállás. Készíthetünk egy közös táblázatot vagy használhatunk egy családi applikációt a feladatok követésére. Fontos, hogy lássák, a szülők sem robotok, és a közös teherviselés mindenki számára több szabadidőt jelent. Az őszinte kommunikáció a házimunka kapcsán is kulcsfontosságú. Magyarázzuk el nekik, hogy a tiszta otthon közös érdek, nem pedig a szülők szeszélye.
Időnként tartsunk olyan hétvégéket, amikor a gyerekek veszik át az irányítást bizonyos területeken. Például ők találják ki az ebédet és segítenek a beszerzésben is. Ez segít nekik átlátni a háztartásvezetés összetettségét és értékét. A tapasztalat a legjobb tanítómester a felnőtté válás útján.
A házimunka közös elvégzése tehát sokkal többről szól, mint a porszívózásról vagy a mosogatásról. Ez egy lehetőség az együttműködésre, a türelem gyakorlására és az egymás iránti figyelem kifejezésére. Ha sikerül természetes módon beépíteni a gyerekek életébe ezeket a feladatokat, nemcsak a mi vállunkról kerül le a teher, hanem önállóbb és magabiztosabb felnőtteket nevelhetünk belőlük. Kezdjük kicsiben, legyünk következetesek, és ne felejtsük el, hogy a közösen elért rendnél csak a közösen töltött idő értékesebb.
