Az ősz beköszöntével sokan érzik a késztetést, hogy otthonukat is az évszak színeibe öltöztessék. Egy jól megválasztott kopogtató nemcsak a vendégeket köszönti barátságosan, hanem a mi hangulatunkat is javítja minden hazaérkezéskor. A bolti kínálat helyett idén érdemes saját kezűleg alkotni valami egyedit. Ehhez pedig nem kell más, mint egy kis kreativitás és néhány kincs a természetből.
Az alapanyagok begyűjtése az őszi erdőben
Egy hétvégi kirándulás tökéletes alkalom arra, hogy körülnézzünk a lábunk előtt. A tölgyfa makkja, a vadgesztenye vagy a különleges formájú tobozok mind remek dekorációs elemek lehetnek. Érdemes egy kis kosárral indulni az erdőbe a gyűjtéshez. Figyeljünk arra, hogy csak tiszta és ép darabokat válogassunk össze.
Ne feledkezzünk meg a színes bogyókról sem, mint amilyen a csipkebogyó vagy a tűztövis. Ezek élénk piros és narancs árnyalatai élettel töltik meg a kompozíciót a szürkébb napokon is. Arra azonban ügyeljünk, hogy némelyik bogyó kifejezetten érzékeny a nyomásra. Szállításkor tegyük őket külön papírzacskóba a kosár tetején.
A lehullott, színes levelek is jól mutathatnak, de ezek sajnos hamar elszáradnak és összepöndörödnek a levegőn. Ha leveleket is szeretnénk használni, válasszunk inkább bőrszerűbb, tartósabb típusokat. A borostyán indái például kiválóan hajlíthatók és sokáig zöldek maradnak a lakáson kívül is.
A megfelelő alap kiválasztása a tartósság jegyében
A koszorúalap meghatározza az egész dísz tartását és stílusát a készítés során. Választhatunk szalma-, vessző- vagy akár hungarocell alapot is a hobbiboltok polcairól. A vesszőalap önmagában is rusztikus, így nem kell teljesen elfedni a díszítéssel a munka során. Ezzel szemben a szalma alapot érdemesebb sűrűbben beborítani az anyagokkal.
Ha igazán természetes hatásra vágyunk, mi magunk is fonhatunk alapot rugalmas ágakból a kertben. A fűzfa vagy a vadszőlő indái erre a célra a legalkalmasabbak a tapasztalatok szerint. Egy vékony dróttal rögzíthetjük a körformát a folyamat legelején. Ezután már csak a fantáziánkon múlik a folytatás és az elemek elhelyezése.
Rögzítési technikák a profi végeredményért
A ragasztópisztoly a hobbiművészek legjobb barátja, de nem minden esetben ez jelenti a legjobb megoldást. A nehezebb terméseket, például a nagyobb tobozokat érdemesebb dróttal rögzíteni az alaphoz a biztonság kedvéért. Így biztosan nem fognak leesni egy erősebb ajtónyitódás vagy szélvihar esetén sem. A drótot próbáljuk meg elrejteni a pikkelyek közé.
A bogyós ágakat és a kisebb gallyakat vékony, zöld színű kötöződróttal fűzhetjük fel az alapra. Mindig haladjunk egy irányba, mintha pikkelyszerűen fednék egymást a rétegek a körív mentén. Ez adja meg a koszorú dús, igazán gazdag kinézetét.
A ragasztópisztolyt a kisebb, könnyebb elemekhez használjuk, mint a makkok kalapja vagy a szárított narancskarikák. Ügyeljünk rá, hogy ne maradjanak látható ragasztószálak a díszen a munka befejezése után. Ezeket a végén egy csipesszel vagy fogpiszkálóval könnyen eltávolíthatjuk. A tiszta munka teszi igazán igényessé a végeredményt a néző szemében.
Próbáljuk ki a rétegezést is a mélységérzet növelése érdekében a dekorációnál. Először a nagyobb elemeket helyezzük fel, majd a réseket töltsük ki kisebb bogyókkal vagy mohával. Ezzel elkerülhetjük, hogy az alap bárhol kilátsszon a termések között.
Színek és textúrák harmonikus összehangolása
A kevesebb néha több elve itt is érvényesül a tervezés fázisában. Válasszunk ki két-három fő színt, és azok árnyalataival dolgozzunk a harmonikus hatás eléréséért. A mélyvörös, az okkersárga és a barna klasszikus őszi hármas, ami sosem megy ki a divatból.
A textúrák játéka legalább annyira fontos, mint a színek kiválasztása a folyamat során. A sima felületű gesztenye és a rücskös toboz izgalmas ellentétet alkot egymással a koszorún. Ha egy kis puhaságot is vinnénk bele, használjunk pamutvászon szalagot vagy gyapjúfonalat. Egy jól megkötött masni a dísz tetején felteszi az i-re a pontot.
Tippek a dekoráció frissen tartásához
Mivel természetes anyagokkal dolgozunk, elkerülhetetlen a lassú száradás és az állagromlás. Ha azt szeretnénk, hogy a bogyók ne ráncosodjanak össze túl hamar, fújjuk le őket vékonyan hajlakkal. Ez egyfajta védőréteget képez rajtuk és szép fényt is ad az elemeknek. Ezt a trükköt a profi virágkötők is gyakran alkalmazzák a kiállításokon.
Ha az ajtónk közvetlen napfénynek van kitéve, a színek jóval gyorsabban fakulhatnak az idő múlásával. Próbáljuk olyan helyre tenni a díszt, ahol védve van a tűző naptól és az esőtől. Az északi fekvésű bejáratoknál sokkal tovább maradnak élénkek az árnyalatok a tapasztalatok alapján.
Az idény végén ne dobjuk ki az egészet gondolkodás nélkül a szemétbe. A drótokat és a koszorúalapot félretehetjük a következő szezonra egy dobozba. A természetes termések pedig mehetnek a komposztba, így zárva be a természet körforgását. Jövőre pedig újult erővel és új ötletekkel kezdhetünk neki az alkotásnak.
A saját készítésű ajtódísz nem csupán egy dekoráció, hanem a kreativitásunk kifejezése is az otthonunkban. Minden alkalommal, amikor belépünk az ajtón, eszünkbe jut majd az erdő illata és az alkotás öröme. Merjünk kísérletezni a formákkal és az anyagokkal, hiszen a legszebb dolgok sokszor a legegyszerűbb ötletekből születnek.
