Emlékszem, amikor először vágtam bele a kertészkedésbe, lelkes voltam, de teljesen pénztelen. Minden fűszernövényem sárgult, a paradicsomok aprók maradtak, és a boltban kapható méregdrága tápoldatokra egyszerűen nem volt keretem. Azt hittem, a bőséges termés a tehetős hobbikertészek kiváltsága, akik megengedhetik maguknak a prémium minőségű, folyékony aranyat. Aztán megismertem Sári nénit, a hetvenen felüli, igazi spórolós legendát, akinek a kertje minden nyáron úgy nézett ki, mint egy trópusi kiállítás – pedig a spájzán kívül soha nem vásárolt semmit.
A banánhéj, mint a kincsesbánya
Sári néni mindig azt mondta, hogy a növényeknek pont ugyanaz kell, mint nekünk: jó táplálék, de nem kell hozzá drága csomagolás. Az első lecke, amit tőle kaptam, a kálium pótlásáról szólt, ami létfontosságú a virágzáshoz és a terméskötéshez. A kertészek drága granulátumot vesznek, mi viszont felhasználjuk azt, amit amúgy is kidobnánk: a banánhéjat.
A módszer pofonegyszerű, de türelmet igényel, ami a költséghatékony kertészkedés alapja. A héjakat apró darabokra vágtam, majd egy lezárható vödörbe tettem, felöntöttem esővízzel (ami szintén ingyen van!), és hagytam erjedni egy-két hétig. Fontos, hogy ne felejtsd el néha megkeverni a kotyvalékot, és készülj fel rá, hogy az illata nem lesz kellemes, de a növényeid imádni fogják a végeredményt.
Két hét múlva leszűrtem a folyadékot, és ezt használtam tápoldatként a termőre forduló növényeimhez, főleg a paprikához és a paradicsomhoz. A kálium azonnal beépül, erősíti a sejtfalakat és biztosítja, hogy a virágok ne hulljanak le, hanem gyümölcsöt hozzanak. A megmaradt pépet sem dobtam ki: azt közvetlenül a talajba ástam be, így biztosítva a lassú tápanyag-utánpótlást.
Kávé és tojáshéj: A kettős védelem
A következő két alapanyag a kávé és a tojáshéj volt, amelyek a legtöbb konyhában amúgy is felesleges hulladéknak minősülnek. Sári néni szerint a kávézacc a talajsavanyítók Rolls-Royce-a, ráadásul tele van nitrogénnel és mikroelemekkel, ami különösen a levelek fejlődésének kedvez. A kávézaccot sosem szabad vastag rétegben a talajra szórni, mert megpenészedhet, ehelyett vékonyan elterítve, vagy vízzel felöntve, szűrt tápoldatként alkalmazva a leghatékonyabb.
A tojáshéj a kalciumforrás, ami elengedhetetlen a paradicsom csúcsrothadásának megelőzéséhez. Sokan csak összetörik és bedobják a talajba, de Sári néni megtanította, hogy ez így lassú, és nem is biztos, hogy hasznosul. A héjakat először meg kell szárítani, majd finom porrá őrölni (akár egy régi kávédarálóval), vagy még jobb, ha ecetes vízben oldjuk fel.
Ha a porrá őrölt tojáshéjat egy kis ecettel leöntjük, pezsgés indul meg, ami azt jelzi, hogy a kalcium karbonát oldódni kezd, így sokkal gyorsabban felvehetővé válik a növények számára. Ezt a kalciumbombát a lúgosabb talajt kedvelő növényekhez adhatjuk, vagy közvetlenül a paradicsom tövéhez, megelőzve ezzel a kalciumhiány okozta betegségeket.
A gyomlálás, ami pénzt spórol
Amikor először hallottam, hogy Sári néni a gyomokból készít tápoldatot, azt hittem, bolond. Pedig a kert leggyakoribb, de legkevésbé becsült növényei – mint a csalán vagy a fekete nadálytő – valóságos vitaminbombák. Ezek a növények mély gyökérzettel rendelkeznek, amivel a talaj alsóbb rétegeiből is fel tudják szívni a fontos mikroelemeket, mint a vasat és a rezet.
Ezekből a „gazokból” készül a hírhedt csalánlé, ami valószínűleg a legolcsóbb, de legbüdösebb tápoldat a világon. A frissen gyűjtött csalánt (vagy más gyomnövényt, ami még nem hozott magot!) egy vödörbe kell tenni, esővízzel felönteni, és hagyni erjedni két-három hétig, de szigorúan fedő alatt. A folyamat során nitrogén és egyéb tápanyagok szabadulnak fel nagy mennyiségben.
Ez a kotyvalék valójában egy szerves trágyalé, ami tökéletes a palánták indításához és a nagy levéltömeget igénylő növények (pl. káposztafélék) táplálásához. A kulcs a hígítás: ezt a koncentrátumot soha ne használd töményen, mert kiégeti a növényeket. Általában 1 rész csalánléhez 10-20 rész vizet kell adni, és ezzel öntözni hetente egyszer.
Használat és tárolás: Így ne égesd ki a növényt
A házi készítésű tápoldatokkal kapcsolatban a legfontosabb a mértékletesség és a hígítás. Mivel ezeknek a tápoldatoknak az összetétele változó, és a koncentrációjuk sokkal erősebb lehet, mint a bolti szereké, könnyen túltrágyázhatjuk a növényeinket, ami levélégéshez és gyökérkárosodáshoz vezet. Sári néni aranyszabálya az volt, hogy inkább gyakrabban, de sokkal hígabban adjunk táplálékot, mint egyszerre nagy dózisban.
A banánhéj- vagy kávézacc-tápoldatot általában 1:5 arányban érdemes hígítani, míg a csalánlé esetében az 1:10, sőt, a fiatalabb növényeknél az 1:20 hígítás a biztonságos. Mindig a gyökérzónába öntözzük, és kerüljük a levelek permetezését, különösen erős napsütésben.
A tárolás is kulcsfontosságú, főleg a fermentált levek esetében. Ezeket a tápoldatokat hűvös, sötét helyen, jól záródó edényben kell tárolni, de figyelni kell arra, hogy a gázok távozhassanak. Sári néni egy régi befőttesüveget használt, aminek a tetejét csak lazán csavarta rá, hogy a keletkező gázok ne robbantsák szét az üveget. Így a spórolás nem csak pénzt takarít meg, hanem egy fenntartható és gazdag termést is garantál.
