Valljuk be: sokan úgy tekintünk a fúróra, mint valami idegen, zajos, fogatlan szörnyre, ami csak arra vár, hogy kárt tegyen a falban, a kezünkben vagy a szomszéd idegeiben. Pedig a fúró nem egy nukleáris fegyver, hanem a modern lakásdekoráció legfontosabb eszköze, egy igazi szuperhős, ami segít neked feltenni azt a csodálatos polcot, amit már fél éve őrizgetsz a sarokban. De ahhoz, hogy barátok legyetek, meg kell értened, hogyan működik ez a szerszám, és miért van annyi furcsa gomb rajta, ami villog és kattog.
Ne higgy a szomszédnak, ez nem egy láncfűrész
Amikor elmész fúrót vásárolni, valószínűleg azonnal szembesülsz a Nagy Döntéssel: akkus vagy vezetékes? Kezdőként hajlamosak vagyunk a vezetékes gépektől félni, mert azok „komolyabbnak” tűnnek, de az igazság az, hogy a vezeték nélküli (akkus) változat a te igazi barátod, különösen, ha a lakásban akarod használni. Gondolj csak bele: nem kell a hosszabbítót húznod, és nem botlasz meg benne a létrán állva, ami valljuk be, már önmagában megér minden felárat.
Az akkus fúrók a konyhai robotgépek rokonságába tartoznak, egyszerűen bekapcsolod, és már mehet is a munka. A hátrányuk mindössze annyi, hogy ha elfelejted feltölteni az akksit, akkor a fúrás közepén megáll a buli, pont mint amikor a telefonod merül le a legfontosabb hívás közben. Viszont a modern akkuk már bírják a strapát, szóval ez a kockázat minimális, ha rendesen karban tartod a gépet.
A vezetékes fúrók azoknak valók, akik tényleg falakat akarnak bontani, vagy naponta több tucat lyukat kell fúrniuk betonba. Ezek a gépek erősebbek, nem merülnek le, és jellemzően nagyobb teljesítményre képesek. De ha csak egy-két képet akarsz feltenni, vagy egy polcot rögzítenél a gipszkartonba, akkor felesleges beruházni egy ipari erőműbe – válaszd a mobilis, könnyebb akkus változatot, amit még a táskádban is el tudsz vinni.
A falak nyelve: Mikor kell kalapács, és mikor nem?
A fúrók legzavarosabb funkciója a kalapács (ütvefúró) mód. Amikor először meghallod, valószínűleg arra gondolsz, hogy a gép elkezd kalapálni, mint egy őrült harkály, és ettől megijedsz. Pedig az ütvefúró funkció elengedhetetlen, ha a lakásod falai betonból vagy kemény téglából vannak. Ez a funkció nemcsak forgatja a fúrófejet, hanem apró, gyors ütésekkel segíti, hogy a fej behatoljon a kemény anyagba.
Képzeld el úgy, mintha a fúrófej a falnak csontot akarna rágni. Ha betonba fúrsz, a rágás (forgás) nem elég, kell egy kis lökés (ütés) is, hogy áttörjön a kemény anyagon. Ez az ütőmozgás rendkívül gyors, és ha bekapcsolod, hallani is fogod a jellegzetes, zajos kalapálást.
Fontos szabály: Ha gipszkartonba, fába vagy puha téglába fúrsz, SOHA ne kapcsold be az ütvefúró funkciót! Ha ezt megteszed, garantáltan szétzúzod a falat, és a lyuk a kívántnál sokkal nagyobb lesz – olyan, mintha egy elefánt ment volna át rajta. A legtöbb akkus fúrón van egy egyszerű kapcsoló, amivel válthatsz a fúrás és az ütvefúrás között, ezt tartsd mindig észben, mielőtt belevágsz a munkába.
A fúrófejek titkos élete: Nem mindegy, mi szaladgál a gépben
Ha a fúró a szuperhős, akkor a fúrófej a fegyvere, és ahogy Pókember sem használ Batman bumerángot, úgy a fúró sem használhat akármilyen fejet akármilyen falhoz. Alapvetően három típussal fogsz találkozni: fa, fém és beton/kőzet fejekkel. A fém és fa fúrófejek jellemzően sima, hegyes véggel rendelkeznek, a kőzet/beton fejek viszont kissé laposabbak és van rajtuk egy kis keményfém él, ami segít szétmorzsolni a kemény anyagot.
Ha rossz fejet használsz, két dolog történhet: vagy tönkremegy a fúrófej, vagy sosem tudsz átjutni a falon. Például, ha fafúróval próbálsz betonba menni, a fúrófej pillanatok alatt felforrósodik és elgörbül, mintha vajból lenne. Ezért érdemes beruházni egy komplett készletre, és mindig ellenőrizni a csomagoláson, hogy melyik fej melyik anyaghoz való.
Gipszkartonhoz és puha anyagokhoz általában a fémfúrók is tökéletesen megfelelnek, de ha betonnal küzdesz, ragaszkodj a kőzetfúróhoz, és ne felejtsd el bekapcsolni az ütvefúró funkciót! A méret is számít: ha 6 mm-es csavart használsz, általában 5,5 mm-es lyukat fúrj, mert a tipli (dübel) így fog szorosan tartani. Ne ess abba a hibába, hogy túl nagy lyukat fúrsz, mert akkor a polcod olyan lesz, mint egy laza fog, ami kiesni készül.
Kezdő üzemmód: A három alapszabály, hogy ne fúrj a szomszédba
A fúrás nemcsak technika, hanem etikett is. Az első és legfontosabb szabály a csendes időszakok tiszteletben tartása. Ha nem akarsz életre szóló ellenségeket szerezni a szomszédok személyében, ne kezdj el fúrni este 8 után, és ne vasárnap reggel 7-kor. Gondolj bele, te is utálnád, ha a nyugodt reggeli kávédat egy 80 decibeles betonfúró zenéje kísérné.
A második szabály: mindig jelöld be előre, hová fúrsz, és használj jelölőt! Sok kezdő csak úgy nekiesik a falnak, ami garantáltan ferde lyukat eredményez, és utána csak bosszankodni fogsz, hogy a kép ferdén lóg. Egy ceruza, egy vízmérték (vagy a telefonod vízmérték appja) és egy kis ragasztószalag csodákat tesz. Ragassz fel egy X-et a fúrás helyére, így a fúróhegy nem csúszik el az első pillanatban.
Végül pedig, a harmadik szabály: porvédelem. Ha nem akarsz úgy kinézni, mint egy bányász, és a lakásodat sem akarod egy nap alatt homokozóvá változtatni, használj porfogót! Kaphatóak speciális fúróra szerelhető porfogó tálcák, de egy egyszerű, félbevágott joghurtos pohár is megteszi, amit a fúrás helye alá ragasztasz. Ne feledd, a fúrás porral jár, de a takarítás elkerülhető, ha előre gondolkodsz!
