A decentralizált hővisszanyerős szellőztetés (DHRV) az utólagos hőszigetelés egyik legfontosabb kiegészítője, különösen, ha nagy tömegű, légtömörré tett épületekről beszélünk. Mivel a centralizált rendszerek telepítése sok esetben nem lehetséges, a DHRV jelenti a megoldást a friss levegő biztosítására és a belső páratartalom kontrollálására, de a rendszer optimalizálása a legkevésbé sem triviális, és szakértelmet igényel a rettegett túlnyomásos állapotok elkerüléséhez.
A kritikus légcsere-számítás: Ne spórolj a tervezésen
Ha DHRV rendszert telepítesz, felejtsd el a „szemre” vagy „érzésre” alapuló kiválasztást. A légcsere-számításnak (volumetrikus áramok) szigorúan az ASHRAE vagy a DIN szabványoknak kell megfelelnie, figyelembe véve nem csupán az alapterületet, hanem a helyiségek funkcióját és a tényleges használat intenzitását is. Egy konyha vagy egy vizes blokk esetén a levegő elszívási igénye nagyságrendekkel nagyobb, mint egy hálószobában, és ha a teljesítményt alulméretezed, a szellőzés nem fogja tudni kezelni a lakásban keletkező terhelést.
A legkritikusabb paraméter, amit sokan figyelmen kívül hagynak, az épület légtömörsége, azaz az n50 érték. Ha az épület nem közelíti meg a passzívházakra jellemző légzárást, a DHRV hatásfoka drasztikusan csökken, mivel a rendszer által mozgatott levegő egy része nem a hőcserélőn keresztül áramlik, hanem ellenőrizetlenül szivárog be vagy ki a szerkezeti rések mentén. Ezt az állapotot muszáj előzetesen tesztelni, és szükség esetén a kritikus légzárási pontokat (pl. ablakkeretek, csőáttörések) utólagosan is tömíteni.
Fontos, hogy a vizes blokkokban a DHRV eszközöket úgy konfiguráld, hogy azok a normál üzemmódon túl, képesek legyenek aszimmetrikus, kizárólag elszívó üzemmódban is működni. Ezzel garantálható, hogy a kritikus zónákban negatív nyomás alakuljon ki, megakadályozva, hogy a magas páratartalmú levegő bepréselődjön a falakba vagy a szomszédos, szárazabb helyiségekbe, ahol a penészgombák megtelepedhetnének.
A core-drilling anatómiája és a hőhíd-mentesítés
A DHRV telepítés fizikailag legmegterhelőbb és legkritikusabb része a faláttörés, az úgynevezett *core-drilling*. Magas hőszigetelésű falaknál (pl. 20 cm EPS) elengedhetetlen a gyémántfúró használata, hogy a furat éles, pontos és vibrációmentes legyen. Ezzel elkerülhető a falazat repedezése, ami légtömörségi problémákhoz vezethet.
A furat elkészítésekor ügyelj a dőlésszögre: a csőnek enyhén (kb. 1-2 fokban) kifelé kell lejtést kapnia, hogy az esetlegesen lecsapódó kondenzvíz gravitációsan el tudjon távozni a külső térbe, és ne csöpögjön vissza a belső falazatba vagy a hőcserélő egységbe. Ennek hiánya hosszú távon szerkezeti problémákhoz és penészesedéshez vezet.
A hőhíd-mentesítés a professzionális telepítés alfája és ómegája. A csőbevezetés körüli hézagok kitöltésére tilos egyszerű purhabot használni, mivel az idővel zsugorodhat. Ehelyett használj speciális, kompressziós szigetelőgyűrűket vagy expandáló szalagot, ami garantálja a tartós légzárást a cső és a falazat között. A külső oldali borításnál pedig olyan rácsot válassz, amelynek minimális a statikus nyomásvesztesége – a divatos, de sűrű lamellás rácsok jelentősen rontják a rendszer teljesítményét.
Nyomáskiegyenlítés és a bypass stratégia
A DHRV rendszerek esetében a legnagyobb kihívás a nyomáskiegyenlítés fenntartása a lakáson belül, különösen, ha nem párosával működő, szinkronizált egységeket használsz. A túlnyomásos állapot akkor alakul ki, ha a bejuttatott levegő mennyisége tartósan meghaladja az elszívott mennyiséget, ami a belső levegőt a szerkezeti rések felé kényszeríti. Ez az állapot növeli a belső páratartalom falba jutásának kockázatát, ami ideális táptalaj a penésznek.
A professzionális megoldás magában foglalja a nyomáskülönbség szenzorok beépítését, amelyek folyamatosan monitorozzák a belső és külső nyomásviszonyokat. Ezen adatok alapján a vezérlőegység automatikusan korrigálja az egyensúlyi pontot. Ezen felül kulcsfontosságú a *bypass üzemmód* helyes kezelése: ha a belső hőmérséklet hűvösebb, mint a külső, és a szellőztetésre csak a friss levegő miatt van szükség, a rendszernek képesnek kell lennie arra, hogy letiltsa a hővisszanyerést és azonnal maximális teljesítménnyel szellőztessen.
A helyiségek közötti nyomáskülönbségek beállítása is kritikus. A lakásban nem homogén nyomásviszonyokra törekszünk: a tisztább zónákban (nappali, hálószoba) enyhe túlnyomás javasolt, míg a szennyezettebb zónákban (fürdő, konyha) negatív nyomás. Ezt a differenciált beállítást a készülékek szoftveres finomhangolásával lehet elérni, biztosítva, hogy a levegő mindig a szennyezett zónák felé áramoljon, majd onnan távozzon.
Páratartalom-menedzsment: A nyári kondenzáció kiküszöbölése
A DHRV rendszerek télen kiválóan teljesítenek, de a nyári üzemmód rejt magában komoly kockázatokat. Amikor a forró, párás külső levegőt a rendszer bejuttatja a hűvösebb belső térbe, a hőcserélő hideg felületén kondenzáció léphet fel. Ez a folyamat nem csupán a páratartalmat növeli a lakásban, de a hőcserélőn belül ideális környezetet teremt a baktériumok és a penészgombák szaporodásához.
Ennek kiküszöbölésére a szakértői szintű rendszerek *entalpia hőcserélővel* vannak felszerelve. Ez a speciális membrán nemcsak a hőt, hanem a nedvességet is képes átadni a két légáram között. Így a bejövő, forró és párás levegőből a nedvesség egy része átjut az elszívott levegőbe, még mielőtt a belső térbe kerülne. Ez jelentősen csökkenti a belső légnedvesség szintjét és megakadályozza a kondenzációt a hőcserélő felületén.
A modern DHRV rendszerek képesek tanulni a külső és belső entalpia adatokból. Ha a külső páratartalom túlzottan magas, az automatika azonnal bypass üzemmódba kapcsolja a rendszert, megakadályozva a kondenzációs ciklust. A professzionális üzemeltetéshez elengedhetetlen, hogy a felhasználó rendszeresen kalibrálja a beépített páratartalom szenzorokat, és a nyári hónapokban ne ragaszkodjon a maximális hővisszanyeréshez, ha az a belső komfort rovására megy.
