Sokan csak nyűgnek érzik az összegyűlt faleveleket vagy a konyhai zöldségpucolás során keletkező maradékokat. Pedig ezek az anyagok valójában kincset érnek, ha tudjuk, hogyan bánjunk velük. A komposztálás nem bonyolult tudomány, csupán a természet körforgását hozzuk be a saját udvarunkba, amivel rengeteg pénzt spórolhatunk a műtrágyákon.
Mi kerülhet a halomba és mit érdemes elkerülni
A sikeres komposztálás alapja a zöld és barna összetevők megfelelő aránya. Zöldnek számítanak a nitrogénben gazdag anyagok, mint a friss fűnyesedék vagy a nyers konyhai hulladék. A barna réteget a szénben dús ágak, száraz levelek és a natúr kartonpapír alkotják. Ha ezeket egyensúlyban tartjuk, a folyamat szagtalan és gyors lesz.
Szigorúan tilos azonban húst, tejterméket vagy főtt ételt a komposztra dobni, mert ezek vonzzák a rágcsálókat. A beteg növényi részeket is inkább égessük el vagy vigyük el a hulladékudvarba, nehogy a következő évben visszafertőzzük a kertet. A gyomosodás elkerülése érdekében a magzó gyomokat is tartsuk távol a ládától. Egy jól összeállított keverék nem büdös, hanem kellemes földillatú már a kezdeti szakaszban is. Figyeljünk arra, hogy a déligyümölcsök héját csak korlátozott mennyiségben tegyük bele a vegyszermaradványok miatt.
A komposztáló ideális helyének megtalálása
Ne tegyük a komposztálót a kert legtávolabbi, megközelíthetetlen sarkába. Ha túl messze van, télen vagy esőben nem lesz kedvünk kisétálni a vödörrel a házból. Keressünk egy félárnyékos helyet, ahol nem tűzi egész nap a nap, de nem is áll folyamatosan a vízben. A közvetlen talajkapcsolat elengedhetetlen, hogy a giliszták és hasznos mikroorganizmusok szabadon mozoghassanak a föld és a halom között.
Érdemes figyelembe venni a szomszédok közelségét is, bár a jól kezelt komposzt egyáltalán nem zavaró. Ha van rá lehetőség, egy esztétikus bokor vagy sövény mögé rejthetjük a szerkezetet. A szélvédettség segít abban, hogy ne száradjon ki túl gyorsan a halom teteje a nyári hónapokban. Legyen elég helyünk a láda körül a mozgatáshoz és a kész anyag könnyű kilapátolásához. A vízvételi lehetőség közelsége szintén nagy előnyt jelent, ha néha nedvesíteni kell az anyagot. Egy kis tervezéssel rengeteg későbbi fizikai munkától kímélhetjük meg magunkat.
A rétegezés és a levegőztetés alapvető szabályai
Kezdjük az építkezést egy vastagabb ágdarabokból álló réteggel, ami biztosítja az alulról jövő szellőzést. Erre jöhetnek váltakozva a nedvesebb konyhai maradékok és a szárazabb kerti hulladékok. Ha csak füvet borítunk rá nagy tömegben, az könnyen összeáll és rohadni kezd a levegő hiánya miatt. Mindig próbáljuk meg rétegezni a különböző textúrájú anyagokat.
A folyamat motorja az oxigén, ami nélkül a hasznos baktériumok nem tudják elvégezni a munkájukat. Havonta egyszer érdemes egy vasvillával alaposan átforgatni az egészet, hogy friss levegő jusson a belső részekbe is. Ilyenkor láthatjuk, hol tart a lebomlás, és mennyire nedves az anyag a közepén. Ha túl száraznak találjuk, locsoljuk meg egy kicsit, ha túl nedves, keverjünk hozzá száraz levelet vagy forgácsot. A rendszeres gondoskodás jelentősen felgyorsítja a folyamatot. A jól szellőző halom hamarabb válik sötét, tápdús humusszá.
Hogyan ismerhetjük fel az érett humuszt
Az érett komposzt színe mélybarna, szinte fekete, és az állaga kellemesen morzsalékos. Már nem ismerhetőek fel benne az eredeti összetevők, mint a tojáshéj vagy a krumplihéj nagyobb maradványai. Az illata az erdő talajára emlékeztet a tavaszi eső után, mindenféle kellemetlen szag nélkül. Ha még látunk benne nagyobb ágdarabokat, egy rostán átszitálva visszadobhatjuk azokat a következő adagba.
A kész anyagot tavasszal vagy ősszel a legcélszerűbb kijuttatni a növények alá a kertben. Ne ássuk túl mélyre, inkább csak terítsük szét a felszínen és gereblyézzük bele a felső rétegbe. A veteményesben a palánták ültetőgödrébe is tehetünk egy-egy marékkal az induláshoz. A szobanövények földjéhez keverve is csodákat tesz, hiszen minden fontos nyomelemet természetes formában tartalmaz. Használatával a talaj szerkezete is javul, jobban megtartja majd a nedvességet.
Gyakori hibák amiket könnyen elkerülhetünk
Sokan megijednek, ha hangyákat vagy különféle bogarakat látnak a komposztáló környékén. Ezek a kis élőlények valójában a szövetségeseink, hiszen aktívan segítenek az anyagok aprításában és emésztésében. Csak akkor van baj, ha a legyek felhője jelzi a túl sok fedetlen konyhai hulladékot a tetején.
Ha kellemetlen szagot érzünk, az általában a túl sok nedvesség vagy a levegőtlenség egyértelmű jele. Ilyenkor az alapos átforgatás és némi száraz barna anyag hozzáadása azonnal megoldja a problémát. Ne várjuk el, hogy hetek alatt elkészüljön a humusz, a természetnek időre van szüksége a munkához. Általában egy teljes év kell ahhoz, hogy a kerti zöldből valódi tápanyag legyen az udvarunkban. A türelem ebben az esetben szó szerint meghozza a gyümölcsét a következő szezonban. Ne adjuk fel az első nehézségnél, mert a komposztálás rutinná válik.
A komposztálás nemcsak a kertünknek tesz jót, hanem a környezetünket is kíméli a kevesebb elszállított szeméttel. Vágjunk bele bátran, hiszen a természet hálás lesz a gondoskodásért, mi pedig egészségesebb növényeket kapunk cserébe.
