Sokan ismerik azt a helyzetet, amikor a vasárnapi ebédnél elhangzik a „bezzeg az én időmben” kezdetű mondat. A nagyszülők és a szülők közötti súrlódások szinte elkerülhetetlenek, hiszen a gyereknevelési trendek az elmúlt évtizedekben rengeteget változtak. Fontos azonban látni, hogy a legtöbb nagymama és nagypapa nem rosszakaratból szól bele az életünkbe. A cél a békés együttélés megteremtése anélkül, hogy feladnánk saját elveinket.
Az eltérő nevelési elvek gyakran szülnek feszültséget
Régen a szigor és a fegyelem volt az alapköve a gyermeknevelésnek, ma viszont a kötődő nevelés és a gyerek igényeinek figyelembevétele a mérvadó. Ez a szemléletmódbeli különbség azonnal felszínre bukik, amint a nagyszülő meglátja, hogy nem hagyjuk sírni a babát. Gyakran érezhetik úgy, hogy az ő módszereiket kérdőjelezzük meg a saját döntéseinkkel. Ez védekező mechanizmust vált ki belőlük, ami kritikában nyilvánul meg.
A feszültség legtöbbször az etetés, az öltöztetés vagy az alvási szokások körül csúcsosodik ki. „Tegyél rá még egy réteget, mert megfázik” – halljuk sokszor, miközben kint harmincfokos hőség van. Ilyenkor könnyű elhamarkodottan és indulatosan reagálni. A szülők gyakran úgy élik meg ezeket a megjegyzéseket, mintha alkalmatlannak tartanák őket a feladatra. Valójában azonban a nagyszülők csak a saját tapasztalataik alapján próbálnak segíteni. Fontos megérteni a motivációjukat, mielőtt vitába szállnánk.
Ne felejtsük el, hogy ők egy teljesen más társadalmi környezetben szocializálódtak. Ami akkoriban kötelező érvényű volt, az ma már elavultnak számít. A megértés az első lépés a felesleges veszekedések elkerülése felé.
A nyílt kommunikáció az első lépés a megoldás felé
Az elfojtott indulatok senkinek sem használnak, sőt, hosszú távon megmérgezik a családi légkört. Érdemes egy nyugodtabb pillanatban leülni és átbeszélni a legfontosabb kérdéseket. Ne támadólag lépjünk fel, hanem magyarázzuk el a döntéseink mögött meghúzódó okokat. Például mutassunk meg egy friss cikket az egészséges táplálkozásról vagy az új biztonsági előírásokról. Ha látják, hogy tudatosan cselekszünk, könnyebben elfogadják a szabályokat.
Használjunk „én-üzeneteket” a beszélgetés során. Ahelyett, hogy azt mondanánk: „Te mindig elrontod a gyereket”, próbáljuk meg máshogy megfogalmazni. „Rosszul érint, amikor figyelmen kívül hagyod a kérésemet az édességgel kapcsolatban” – ez sokkal célravezetőbb. Ez kevésbé hat vádaskodásnak, és segít a másik félnek megérteni a mi szempontunkat. A tiszta beszéd alapvető a bizalom visszaépítéséhez.
Tanuljunk meg nemet mondani a kéretlen tanácsokra
Sokan tartanak attól, hogy megbántják a szüleiket, ha határozottan elutasítanak egy javaslatot. Pedig a határok kijelölése nem udvariatlanság, hanem a családi béke záloga. Meg kell tanulnunk kedvesen, de szilárdan képviselni az álláspontunkat. „Köszönöm a tanácsot, átgondolom, de mi most így szeretnénk csinálni” – ez egy remek mondat az ilyen helyzetekre. Nem kell minden egyes döntésünket hosszan indokolni. A szülői felelősség végül is a mi vállunkat nyomja.
Időnként el kell fogadnunk, hogy nem fogunk mindenben egyetérteni. Ilyenkor a legjobb stratégia a téma udvarias elterelése. Kerüljük a parttalan vitákat olyan dolgokról, amikben egyik fél sem fog engedni.
Vannak azonban sarkalatos pontok, amelyekből nem szabad engedni. Ilyen például a gyerek biztonsága vagy az alapvető egészségügyi előírások betartása. Ha a nagyszülő veszélyezteti a gyerek testi épségét a régi szokásokkal, ott nincs helye kompromisszumnak. Ezt határozottan és egyértelműen a tudtukra kell adni. A gyerek érdeke minden esetben megelőzi a nagyszülők érzékenységét.
A következetesség itt is kulcsfontosságú. Ha egyszer engedünk egy fontos szabályból, legközelebb sokkal nehezebb lesz visszatérni hozzá. Tartsuk magunkat a megbeszéltekhez akkor is, ha nehéznek tűnik. A nagyszülők idővel meg fogják tanulni, hol ér véget az ő hatáskörük.
Találjuk meg az egyensúlyt a szabályok és a kényeztetés között
A nagyszülők feladata ősidők óta a kényeztetés és a szeretet átadása. Nem várhatjuk el tőlük, hogy ugyanolyan szigorúak legyenek, mint mi otthon. Engedjük meg, hogy náluk egy kicsit lazábbak legyenek a keretek, ha az nem okoz maradandó kárt. Egy kis extra csoki vagy a kicsit későbbi lefekvés nem a világ vége. Ez teszi különlegessé a nagyszülőknél töltött időt a gyerekek számára.
Fontos azonban, hogy ezek a kivételek ne váljanak általánossá. Ha a gyerek minden nap a nagyszülőkkel van, akkor bizony be kell tartatni velük a napi rutint. Egyeztessünk velük, hogy melyek azok a pontok, ahol rugalmasak vagyunk, és melyek a fix szabályok. Ezzel elkerülhetjük, hogy a gyerek összezavarodjon a kettős mérce miatt. A nagyszülők is hálásak lesznek, ha pontosan tudják, mihez tartsák magukat. A jó munkamegosztás mindenki életét megkönnyíti. A közös cél végül is a gyerek boldogsága és egészséges fejlődése.
A harmónia megteremtése türelmet és sok beszélgetést igényel. Ne felejtsük el megdicsérni a nagyszülőket, amikor betartják a kéréseinket. A pozitív visszajelzés csodákra képes a kapcsolatunkban. Erősítsük meg őket abban, hogy szükségünk van a segítségükre és a jelenlétükre.
A család egy dinamikusan változó rendszer, ahol minden generációnak megvan a maga helye. A határok meghúzása nem elszakadás, hanem a tiszteletteljes együttműködés alapja. Ha sikerül megtalálni a közös hangot, a nagyszülők és unokák kapcsolata pótolhatatlan érték lesz mindenki számára.
