Szinte minden családban visszatérő konfliktusforrás a rendrakás és a házimunka igazságos elosztása. Szülőként gyakran érezzük úgy, hogy egyszerűbb és gyorsabb mindent magunk megcsinálni, mint órákig könyörögni a gyerekeknek a segítségért. Hosszú távon azonban ezzel nem teszünk jót nekik, hiszen az önállóságra nevelés egyik alapköve a közös felelősségvállalás megtapasztalása. Érdemes tehát új alapokra helyezni a takarításhoz fűződő viszonyunkat, és bevonni a legkisebbeket is a napi rutinba.
Felejtsük el a parancsolgatást és mutassunk példát
A gyerekek elsősorban utánzással tanulnak, így ha azt látják, hogy a szülők csak nyűgnek élik meg a házimunkát, ők is hamar átveszik ezt a negatív attitűdöt. Ha viszont természetes, mindennapi rutinként kezeljük a rendrakást, az számukra is hamar beépül a világrendbe. Ne várjuk el a tökéletességet azonnal, hiszen a lényeg az elején még nem a tisztaság, hanem a részvétel.
Kezdjük azzal, hogy mi magunk is elpakoljuk a dolgainkat a helyükre, és közben hangosan is kimondjuk, mit miért teszünk éppen. „Most elmosom a tányérom, hogy vacsorára tiszta legyen” – az ilyen egyszerű mondatok segítenek a kicsiknek megérteni a logikai összefüggéseket. A közös munka során ne különítsük el magunkat tőlük egy másik szobába, inkább dolgozzunk együtt. Legyen a takarítás egyfajta családi esemény, ahol mindenki tesz valamit a közös fészek kényelméért. Ha jó kedvvel állunk neki a tennivalóknak, a gyerekek is sokkal könnyebben csatlakoznak hozzánk. Sokat segít egy kis ritmusos zene vagy egy közös éneklés a munka hevében.
Keretezzük át a feladatokat izgalmas küldetésekké
A kisebb gyerekek számára a világ még egy hatalmas játszótér, miért lenne ez másképp a zoknik párosításával vagy a játékok elrakásával? Kinevezhetjük őket „zokniválogató kapitánynak” vagy „portalanító szuperhősnek”, aki megmenti a lakást a porszemektől. A fantázia bevonása csodákra képes, és hatékonyan eltereli a figyelmet a munka monotonitásáról. Ilyenkor nem a feladat elvégzése a teher, hanem a közös kaland izgalmas része.
Használjunk stoppert, és rendezzünk versenyt, hogy ki tud több építőkockát elpakolni két perc alatt. Ez a fajta játékos versengés rengeteg energiát szabadít fel a gyerekekben, és gyorsabbá teszi a folyamatot. Fontos, hogy a jutalom ne mindig tárgyi dolog legyen, hanem például egy extra közös társasjátékozás a rendrakás után. A sikerélmény és a minőségi idő töltése sokkal maradandóbb motivációt jelent a fejlődésük szempontjából. Ne feledjük, hogy a nevetés közben végzett munka nem is tűnik valódi munkának a számukra. Ha elrontanak valamit, ne szidjuk le őket, inkább mutassuk meg türelmesen a helyes technikát.
A vizuális segédeszközök, mint egy színes matrica-táblázat a hűtőn, szintén sokat segíthetnek a motiváció fenntartásában. Minden elvégzett apró feladat után jár egy matrica, ami látványossá teszi a haladást a gyerekek számára. Ez a módszer különösen az óvodás és kisiskolás korosztálynál válik be látványosan.
Figyeljünk az életkornak megfelelő elvárásokra
Egy háromévestől még nem várhatjuk el, hogy egyedül kitakarítsa a szobáját, de azt igen, hogy a plüssöket a kosárba tegye. A kisiskolások már képesek megöntözni a szobanövényeket vagy önállóan megteríteni az asztalt a vacsorához. Fontos, hogy olyan feladatokat adjunk nekik, amiket sikerrel tudnak teljesíteni, különben hamar elmegy a kedvük az egésztől. A kudarcélmény elkerülése érdekében mindig pontosan instruáljuk őket a munka folyamatáról. Ne mondjuk csak annyit, hogy „legyen rend”, hanem kérjük azt, hogy „tedd a könyveket a polcra”. A konkrét kérésekre sokkal hatékonyabban tudnak reagálni a gyerekek, és minél idősebbek, annál nagyobb felelősséget bízhatunk rájuk. A fokozatosság elve ebben a folyamatban is rendkívül fontos szempont.
Kamaszkorban a határok feszegetése természetes folyamat, ilyenkor érdemes inkább alkukat kötni a merev szabályok helyett. Engedjük meg nekik, hogy ők válasszák ki, melyik házimunkát végzik el szívesebben az adott héten. Ha beleszólásuk van a folyamatba, kevésbé érzik azt kényszernek vagy a szülői hatalom fitogtatásának. A saját életterükért vállalt felelősség az önállósodás egyik legfontosabb lépcsőfoka.
A dicséret ereje és a következetesség fontossága
Soha ne felejtsük el megköszönni a segítséget, még ha az eredmény nem is lett teljesen tökéletes elsőre. A „köszönöm, hogy segítettél, így sokkal hamarabb végeztünk” mondat aranyat ér a gyerek fülének és lelkének. Ilyenkor azt érzi, hogy fontos és hasznos tagja a családi közösségnek. Ez az érzés építi az önbizalmát és a szülőkhöz fűződő kötődését is. Ne csak a végeredményt, hanem a belefektetett energiát és az igyekezetet is értékeljük.
A következetesség talán a legnehezebb rész a szülő számára, de ezen áll vagy bukik a rendszer sikere. Ha egyszer elvárjuk a rendet, máskor pedig fáradtságból legyintünk rá, a gyerek teljesen összezavarodik. Legyenek fix pontok a napban, amikor mindenki kiveszi a részét a közös munkából.
Idővel ezek a tevékenységek rutinná válnak, és már nem kell minden egyes alkalommal harcot vívni értük. Természetesen lesznek olyan napok, amikor senkinek nincs kedve semmihez, és ez teljesen rendben van. Ilyenkor legyünk rugalmasak, és inkább halasszuk el a nagy takarítást a következő napra. A lényeg, hogy a családi béke soha ne áldozódjon fel a csillogó padló oltárán. A gyerekek fejlődése és a jó kapcsolat sokkal fontosabb, mint egy tökéletesen suvickolt konyha. Hosszú távon hálásak lesznek azért a fegyelemért és rendszerszemléletért, amit tőlünk sajátítanak el.
A közös házimunka tehát sokkal több, mint puszta takarítás: ez egy remek lehetőség a kapcsolódásra és az életre való tanításra. Ha türelemmel és játékossággal közelítünk a témához, elkerülhetjük a felesleges feszültségeket az otthonunkban. A legfontosabb, hogy éreztessük a gyerekekkel, az ő munkájuk is értékes hozzájárulás az otthon melegéhez. Így válik a kötelesség közös élménnyé, ami nap mint nap összekovácsolja a családot.
