Ugye te is érzed már a tavasz illatát, és alig várod, hogy a lakásban nevelt apró palántáidból a nyárra hatalmas, termést hozó növények legyenek? A magvetés az egyik legvarázslatosabb része a kertészkedésnek, de sajnos tele van apró buktatókkal, amik miatt az újoncok sokszor elkeserednek. Ne aggódj, ez nem a te hibád, csak néhány alapvető szabályt kell betartanod. Összeszedtük a 7 leggyakoribb hibát, amit kezdőként elkövethetsz, és azonnal megmondjuk, hogyan kerüld el őket!
A túlöntözés csendes gyilkosa
Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a magoknak sok vízre van szükségük ahhoz, hogy elinduljanak, és ez igaz is, de csak egy pontig. Az egyik legnagyobb hiba, amit elkövethetsz, az a túlzott locsolás, ami szó szerint megfojtja az apró gyökereket, és elindítja az úgynevezett palántadőlést. Ez egy gombás fertőzés, ami pillanatok alatt képes elpusztítani az egész vetést, és sajnos nagyon gyakori a kezdőknél.
A megoldás az, hogy a földet ne áztasd el, csak tartsd folyamatosan nedvesen, mint egy kifacsart szivacsot. Amikor vetettél, az első öntözés lehet bőséges, de utána használj inkább spriccelős flakont, vagy alulról locsolj. Utóbbi azt jelenti, hogy a tálcát vagy cserepet egy vízzel teli edénybe állítod, és hagyod, hogy a talaj felszívja a szükséges mennyiséget alulról.
Mindig ellenőrizd a cserép alján lévő lyukakat is: ha azok eltömődnek, a felesleges víz nem tud távozni, és garantált a rothadás. A jó vízelvezetés kritikus, hiszen ha a magok oxigén nélkül maradnak, esélyük sincs a csírázásra.
A rossz talaj választása: Ne használd a kertföldet!
Sok kezdő gondolja, hogy a kerti föld tökéletes a magvetéshez, hiszen ingyen van, és tele van tápanyaggal. Bár a tápanyag tény, a kerti föld két okból is katasztrofális választás a friss vetéshez. Először is, túl sűrű és nehéz, ami megakadályozza az apró gyökerek fejlődését és a megfelelő levegőzést.
Másodszor, és ez a legfontosabb: a kerti talaj tele van kórokozókkal és gombaspórákkal. Ezek a spórák a meleg és párás magvető tálcában azonnal aktivizálódnak, és ahogy fentebb említettük, palántadőlést okoznak. Ezért kell speciális, steril magvető földet használnod, ami laza szerkezetű (gyakran perlit vagy vermikulit is van benne), és előre hőkezelték a kórokozók ellen.
A magvető földnek egyébként sincs szüksége sok tápanyagra, hiszen a magban lévő energia indítja el a csírázást. Csak akkor kell elkezdened a tápoldatozást, amikor a palántákon megjelenik a harmadik, úgynevezett valódi levélpár. Addig a steril, laza talaj a kulcs.
A fény és a hőmérséklet drámája
A magok általában melegséget igényelnek a csírázáshoz, de amint kibújtak, a hőmérsékleti igényük megváltozik, és azonnal szükségük van fényre, méghozzá nagyon sokra. Ha a palánták túl meleg, sötét helyen vannak, nagyon gyorsan elkezdenek megnyúlni, vékonnyá és girbegurbává válnak, ez az úgynevezett felnyurgulás.
Ezt elkerülendő, azonnal tedd a kicsírázott növényeket a lehető legfényesebb helyre. Ha nincs déli ablakod, vagy borús az idő, érdemes lehet beruházni egy egyszerű növénynevelő lámpába. A legtöbb zöldségfélének, mint például a paradicsomnak vagy a paprikának, napi 14-16 óra fényre van szüksége a stabil fejlődéshez.
A hőmérsékletet is csökkentsd, amint megjelentek az első levelek. Míg a csírázáshoz 20-25°C ideális, addig a növekedéshez már elég a 18-20°C. A hűvösebb hőmérséklet és a sok fény együttesen biztosítja, hogy a palánták tömzsik, erősek és egészségesek legyenek.
Túl mélyre vagy túl sűrűn? A vetés gyakori baklövései
Amikor lelkesen vetünk, hajlamosak vagyunk túl sok magot szórni egy cserépbe, vagy túl mélyre nyomni azokat. A zsúfoltság hatalmas probléma, mert a palánták versengeni kezdenek a fényért, a tápanyagért és a helyért, ami gyengébb növekedéshez vezet. Ezenkívül a sűrűn álló növények között sokkal könnyebben terjednek a gombás betegségek, mint a palántadőlés.
A fő szabály: a magokat általában a méretük kétszeresének megfelelő mélységbe kell elültetni. Az apró magokat, mint a petúniáét vagy a bazsalikomét, sokszor csak a felszínre kell szórni, és vékonyan betakarni. Ha túl mélyre nyomod a magot, az összes energiáját elhasználja arra, hogy elérje a felszínt, és mire kibújik, már túl gyenge lesz.
Ha túl sűrűn vetettél, ne sajnáld, muszáj ritkítanod, amint megjelennek az első valódi levelek! A leggyengébb, legnyurgább palántákat egyszerűen csípd ki, és hagyd meg a legerősebbeket. Bár fájdalmasnak tűnik, hosszú távon a megmaradt növények sokkal jobban fálják majd a gondoskodást, és bőségesebb termést hoznak.
