Imádtad a ’90-es évek kocka grafikáját, amikor a textúrák még legfeljebb 320×200-as felbontásban jelentek meg, és a „mentés” gomb megnyomása egy fél órás ceremónia volt? Jó hírünk van: ehhez a nosztalgiához nem kell egy vagyont elköltened. Elfelejtheted az ezer eurós retro konzolokat és a méregdrága, felújított gépeket; mi a hardcore, spórolós módszert mutatjuk be, amivel visszautazol az időben, maximum egy tízessel a zsebedben.
Hol a legolcsóbb a nosztalgia?
Az első és legfontosabb lépés: ne menj be egyetlen elektronikai boltba sem. Ezt a hobbit ugyanis nem a high-tech plázákban, hanem a porban, a nagyszüleid padlásán, vagy a vasárnapi bolhapiac rejtett szegleteiben kell elkezdeni. A célunk az, hogy találjunk valami olyasmit, amit a modern társadalom már elfelejtett, vagy legalábbis lomtalanításra ítélt.
Ha szerencséd van, egy rokonod még őriz egy régi, sárgult PC-t, amit anno azért dobozoltak be, mert „lassú volt”. Ne feledd, a mi céljainkhoz a lassú a tökéletes! Egy Pentium II-es gép vagy egy 486-os csoda ma már nemcsak filléres, hanem gyakran ingyen elvihető, ha valaki meg akar szabadulni tőle. Fontos, hogy ne felejtsd el megkérdezni, hol van a régi CRT monitora is, mert a 15 colos, púpos szörnyeteg nélkül a retro élmény félkarú óriás.
Ha nincs szerencséd a családon belül, irány a bolhapiac! Ne a drága, kipofozott gépeket keresd, hanem a sarokban lévő, koszos, hiányos tornyokat. Keresd azokat az eladókat, akik láthatóan nem tudják, mi az, amit árulnak. 500 forintért egy dobozban heverő, működésképtelennek hitt hangkártya vagy egy régi egér ma már igazi kincs, ha tudod, mit kezdj vele.
A legkisebb befektetéssel járó megoldás persze az, ha a meglévő, modern PC-det használod, és csak a szoftveres utat választod. Bár ez nem adja vissza azt a fajta autentikus szagot és zajt, mint a valódi, zúgó vintage hardver, de ez a legköltséghatékonyabb megoldás: gyakorlatilag nulla forint.
Amikor a szoftver a főnök
Oké, megvan a géped (vagy legalábbis az elhatározásod, hogy a jelenlegi gépedet fogod használni). Most jön a játékok beszerzése, ami szintén nem kerülhet pénzbe, vagy csak minimális összegbe. Először is, ismerkedj meg a DOSBox nevű csodával. Ez egy emulátor, ami arra hivatott, hogy a mai operációs rendszereken is futtassa azokat a régi DOS-os játékokat, amik a 90-es években vitték a prímet.
A DOSBox ingyenes, és a beállítása is viszonylag egyszerű, bár a 90-es évek szellemiségében néha megtréfálhat a memóriakezeléssel, de ez hozzátartozik az élményhez! Ez a te digitális időgéped, amivel bármelyik modern gépet átalakíthatod egy ősrégi, pörgős játékkonzollá.
Ami a játékokat illeti, itt jön a spórolósok szent grálja: az abandonware. Sok régi játék (általában a 10-15 évnél idősebb címek) jogi státusza már bizonytalan, vagy a fejlesztő cég már rég megszűnt, így ezeket a címeket sok oldal ingyen, legálisan letölthetővé teszi. Keresd azokat az oldalakat, ahol a régi klasszikusok szigorúan jogi ellenőrzés után kerülnek fel.
Ha mégis ragaszkodsz a legális, de ultra-olcsó megoldáshoz, figyelj a GOG (Good Old Games) vagy a Steam akcióira. Ezek a platformok rendszeresen kínálnak régi, digitálisan felújított címeket egy kávé áráért. Néha egy 20 éves stratégiai játékot 90%-os kedvezménnyel is elvihetsz, ami már szinte ingyen van, de cserébe kapsz hozzá technikai támogatást is, ami a padlásról előkapart lemezeknél ritka luxus.
Kábelkáosz és a hangkártya szentsége
Ha a hardcore utat választottad, és egy valódi, régi PC-t szereztél be, készülj fel a harcra. A retro hobbi nem csak a játékokról szól, hanem a szívásról is, amit a hardver beüzemelése jelent. Ez a része a hobbinak ingyenes, de cserébe rengeteg időt és idegességet igényel.
Az első akadály a kábelezés. Ma már minden USB-C, de a 90-es években még a DIN, a PS/2, a párhuzamos és a soros port volt a divat. Valószínűleg szükséged lesz adapterekre, vagy még inkább: régi perifériákra, amiket szintén a bolhapiacon vagy a lomtalanítási kupacokban kell megkeresned. A legnehezebb feladat a régi illesztőprogramok felkutatása lesz, különösen, ha Windows 95-tel vagy 98-cal kísérletezel.
A hangkártya beállítása egy külön misztikus rituálé. Régen nem volt „Plug and Play”, hanem a játéknak meg kellett mondani, melyik I/O címen és megszakításon (IRQ) kommunikáljon a hangkártyával. Ha nem találod el, a hangszórókból csak sípolás jön, vagy még az sem. Ezt a problémát ma már a fórumok és a Google segítségével oldhatod meg, de 25 évvel ezelőtt ez jelentette a játékmagazinok titkos tudását.
Ezek a technikai kihívások azonban adják meg a hobbi igazi mélységét. Ha sikerül beállítani a Sound Blaster 16-ot, és először hallod meg a *Doom* vagy a *Monkey Island* ikonikus dallamait, az a győzelem édesebb, mint bármelyik modern játék tökéletes grafikája. És mindezért csak a ráfordított idődet fizetted.
Ne feledd: a pixelek a barátaid
A legfontosabb, amit észben kell tartanod, mint budget-retrojátékos: a kompromisszum. A mai játékokhoz szokott szemednek először szörnyűnek tűnhet az alacsony felbontás, a szögletes karakterek és a 256 szín. De ne feledd, a retro játékok bája pont abban rejlik, hogy a korlátozott grafika mögött sokkal gazdagabb történetek és kifinomultabb játékmechanikák rejlenek.
Fogadd el, hogy a 320×200-as felbontás nem hiba, hanem feature. Ha a játékosoknak nem adtak fotorealisztikus képet, kénytelenek voltak használni a képzeletüket, ami sokkal erősebb, mint bármelyik videókártya. A spórolós retro hobbi lényege nem a látvány, hanem az érzés, a hangulat és a kihívás.
Szóval porold le a padlásodat, kutass a dobozokban, töltsd le ingyen a DOSBoxot, és indulhat az időutazás. A legjobb hobbi az, ami nem terheli meg a pénztárcádat, de maximális élményt nyújt.
