Ha valaha is foglalkoztál már modern épületfizikával, tudod, hogy a nedvességkezelés nem pusztán egy technikai részlet, hanem a tartósság és a penészmentes beltéri klíma alfája és omegája. Amikor a magas hőszigetelés miatt a szerkezetek nem tudnak „lélegezni” (ami persze eleve egy tévhit, de erről később), a pára kontrollálása kritikus feladattá válik. Azonban a kivitelezés során, sőt, már a tervezés fázisában is rengeteg mítosz kering, amik a legtöbb esetben súlyos és visszafordíthatatlan károkat okoznak a drágán megépített, magas energiahatékonyságú otthonokban.
Tévhit: A párazárás és a légzárás ugyanaz
Ez talán a leggyakoribb és legveszélyesebb hiba a szakmában. Sokan azt hiszik, hogy ha felteszik a párazáró fóliát a gipszkarton alá, az automatikusan légzáró réteget is képez. Ez óriási tévedés, ami a legszigorúbb passzívház standardokat is azonnal megbuktatja.
A párazárás feladata a vízgőz diffúziós áramlásának lassítása, azaz a páramozgás megakadályozása a szerkezetben a magasabb parciális nyomású tér felől az alacsonyabb felé. Ezzel szemben a légzárás a konvekciós hőtranszport (levegőáramlás) megakadályozására szolgál. Gondolj csak bele: egy 1 mm-es lyukon keresztül óránként több száz gramm pára juthat be a szerkezetbe a konvekció révén, míg diffúzióval ugyanez a lyuk elenyésző mennyiséget engedne át.
A probléma ott kezdődik, hogy a légzárást kizárólag professzionális, a fóliához tökéletesen illeszkedő ragasztószalagokkal, tömítőanyagokkal és a csatlakozások precíz illesztésével lehet garantálni – különös tekintettel az áttörésekre (elektromos vezetékek, szellőzőcsövek). Ha a fólia légzárása hiányos, a pára áramlik, kondenzálódik, és a szerkezet belsejében – például a szigetelésben – állandó nedvesség alakul ki, ami penészesedéshez és a hőszigetelő képesség drámai romlásához vezet.
Tévhit: A Blower Door teszt felesleges, ha jó a kivitelező
Sok haladó építtető, aki már tisztában van a légzárás fontosságával, mégis úgy gondolja, hogy ha „látványosan” jól dolgozik a mester, a teszt pénzkidobás. Pedig a Blower Door teszt (légtömörségi vizsgálat) nem arról szól, hogy ellenőrizzük a kivitelezőt, hanem arról, hogy azonosítsuk azokat a rejtett hibákat, amiket szemmel lehetetlen észrevenni.
Ezek a rejtett légáteresztő rések gyakran a szerkezet csomópontjaiban – például a tető és a fal találkozásánál, vagy az ablakok beépítésénél – találhatók. A teszt során alkalmazott nyomáskülönbség (általában 50 Pascal) segítségével fel lehet tárni, hol szökik a levegő, még mielőtt a belső burkolat (pl. gipszkarton) véglegesen eltakarja a hibát.
A teszt elhagyása egyenlő a vakrepüléssel. A passzívház standardok által megkövetelt rendkívül alacsony n50 érték (általában 0,6 1/h alatt) csak akkor érhető el, ha a kivitelezés több fázisban is ellenőrzött, ideértve az ideiglenes, burkolás előtti légtömörségi vizsgálatot is. A Blower Door teszt nem költség, hanem beruházás a szerkezet hosszú távú élettartamába és a tervezett energiamegtakarítás garantálásába.
Tévhit: A belső szigetelés mindig halálos ítélet a falnak
A belső oldali hőszigetelés (pl. műemlék épületeknél, ahol a homlokzatot nem lehet bolygatni) valóban rendkívül kockázatos, de nem feltétlenül jelent halálos ítéletet. A mítosz abból ered, hogy ha a belső oldali szigetelés csökkenti a fal hőmérsékletét, azzal a harmatpontot beljebb, a fal és a szigetelés közé tolja, ahol aztán a pára kondenzálódik.
A megoldás a *kapilláraktív* szigetelőanyagok alkalmazása. Ezek az anyagok, mint például a kalcium-szilikát lemezek vagy bizonyos speciális ásványi habarcsok, képesek felvenni a nedvességet a falból (amely diffúzióval bejutott), majd kapilláris úton szétosztani és lassan, a belső tér felé kipárologtatni azt. Ez megakadályozza a nedvesség koncentrálódását és a penész kialakulását.
Ehhez persze elengedhetetlen a páraforrás kontrollálása, azaz a megfelelő, folyamatos szellőzés biztosítása, és a belső pára-termelés minimalizálása. A belső szigetelés csak akkor működik biztonságosan, ha rendszerszintben gondolkodsz, és a falanyag nedvesség-felvevő és -leadó képességét is figyelembe veszed.
Tévhit: A rekuperátoros szellőzés megoldja az összes beltéri gondot
A központi, hővisszanyerős szellőztető rendszerek (rekuperátorok) valóban elengedhetetlenek a modern, légtömör épületekben a megfelelő légcsere biztosításához és az energiamegtakarításhoz. Azonban az a hiedelem, hogy a rekuperátor mindent megold, súlyos tévedés. A rendszer csak a levegő cseréjét és a hővisszanyerést garantálja, de nem oldja meg a szerkezeti hibákat.
A rekuperátor nem gyógyír a hőhidakra. Ha a szerkezetben hőhíd van (pl. egy nem megfelelően szigetelt vasbeton gerenda), azon a ponton a belső felületi hőmérséklet kritikus mértékben lecsökken, különösen télen, magas belső páratartalom mellett (magas delta T). Ezen a hideg ponton a levegő páratartalma lecsapódik, függetlenül attól, hogy a rekuperátor mennyi friss, száraz levegőt juttat be.
A szellőztetés tehát egy *komfort- és egészségügyi* réteg, míg a légzárás, párazárás és a hőhídmentes tervezés az épület *fizikai integritásának* alapja. Ha a hőhidak nem lettek megszakítva a tervezés és kivitelezés során, a rekuperátor csak csökkenteni tudja a beltéri páratartalmat, de a lokális kondenzációt a hideg felületeken nem tudja teljesen eliminálni. A rendszert csak akkor lehet hatékonyan üzemeltetni, ha az épületburok hibátlan.
