A pénzről beszélni sok családban még ma is tabunak számít, pedig a pénzügyi tudatosság alapjait éppen otthon, a konyhaasztal mellett lehet a legjobban elsajátítani. Nem kell közgazdásznak lennünk ahhoz, hogy átadjuk a legfontosabb ismereteket a gyerekeinknek. A cél az, hogy felnőve ne essenek pánikba egy váratlan kiadástól, és értsék a munka és a jutalom közötti összefüggést. Ha időben elkezdjük az alapozást, magabiztosabb felnőtteket nevelhetünk.
Mikor érdemes elkezdeni a zsebpénz osztását
Szakértők szerint az iskolakezdés környéke a legalkalmasabb időpont arra, hogy a gyerekek saját, kézzelfogható összeggel gazdálkodhassanak. Ebben a korban már értik a számok jelentését és az alapvető matematikai műveleteket. Fontos, hogy a zsebpénz ne jutalom vagy büntetés eszköze legyen, hanem egy fix tanulási forrás. Ha mindig ugyanazon a napon adjuk oda az összeget, azzal a kiszámíthatóságot és a tervezhetőséget tanítjuk meg.
Az összeg meghatározásakor vegyük figyelembe az életkort és a család anyagi lehetőségeit is. Kezdetben heti rendszerességgel érdemes adni a pénzt, mert a kisebbek még nem látnak át egy egész hónapot. Később, a felső tagozatban vagy a középiskolában már átállhatunk a havi apanázsra. Ilyenkor már nagyobb felelősség hárul rájuk, hiszen be kell osztaniuk az összeget harminc napra. Meg kell tanulniuk, hogy ha az első héten elköltik az egészet, a hónap végén már nem marad mozira vagy nassolnivalóra. Ez a tapasztalat felbecsülhetetlen értékű lesz a későbbi életük során.
Ne feledjük, hogy a példamutatás mindennél többet ér. Ha a gyerek azt látja, hogy a szülei tudatosan vásárolnak, ő is ezt a mintát fogja követni. Érdemes bevonni őt a kisebb vásárlásokba is. Mutassuk meg neki, hogyan hasonlítjuk össze az árakat a boltban.
Tanítsuk meg a megtakarítás és a várakozás erejét
A mai, azonnali kielégülésre épülő világban a várakozás képessége az egyik legfontosabb lecke. Segítsünk a gyereknek kitűzni egy célt, például egy vágyott legókészletet vagy egy új videójátékot. Készítsünk egy egyszerű táblázatot vagy használjunk átlátszó befőttesüveget, hogy lássa, hogyan gyűlik a pénz. Ez a vizuális visszacsatolás fenntartja a motivációt a spóroláshoz. Meg fogja érteni, hogy a lemondás ma valami sokkal jobbat jelenthet holnap.
A megtakarítás fogalmát érdemes több kategóriára bontani, hogy érthetőbb legyen. Javasolhatjuk a három borítékos módszert: egy a rövid távú költésre, egy a hosszabb távú célokra, egy pedig az adományozásra vagy mások megsegítésére. Így a gyerek megtanulja, hogy a pénz nemcsak a fogyasztásról szól, hanem a gondoskodásról és a jövőről is. Ha látja, hogy a kis összegek is összeadódnak, büszkeséggel tölti majd el a saját kitartása. Ezzel párhuzamosan fejlődik az önkontrollja és a türelme is. Azt is elmagyarázhatjuk neki, hogy a bankok hogyan segítenek megőrizni a nagyobb összegeket. Később ez jó alap lesz a kamatok és a befektetések megértéséhez.
Engedjük, hogy a saját kárán tanuljon a gyerek
Szülőként fájdalmas nézni, amikor a gyerek felesleges kacatokra szórja el a nehezen összegyűjtött pénzét. Mégis, hagynunk kell, hogy elkövesse ezeket a hibákat, amíg kicsi a tét. Sokkal jobb, ha tízévesen bukik el kétezer forintot egy silány játékon, mint ha harmincévesen ver hiteltartozásba magát. A rossz döntés utáni csalódottság a legjobb tanár a jövőre nézve. Ilyenkor ne szidjuk meg, inkább beszéljük meg vele, miért érzi így magát.
Kérdezzük meg tőle, hogy szerint megérte-e a vásárlás, vagy legközelebb máshogy döntene-e. Fontos, hogy ilyenkor ne „mentsük meg” őt azzal, hogy azonnal pótoljuk az elvesztegetett pénzt. Ha mindig kisegítjük a bajból, soha nem tanulja meg a tettei következményeit. A pénzügyi fegyelem ott kezdődik, ahol a szülői szigor és a szeretet találkozik. Hadd érezze meg a hiányt, mert az ösztönzi majd jobb tervezésre. A tapasztalati tanulás mélyebben beépül, mint bármilyen elméleti kiselőadás.
A közös beszélgetések során elemezhetjük a reklámok trükkjeit is. Magyarázzuk el, hogy nem minden arany, ami fénylik a tévéképernyőn. Ez segít abban, hogy kritikusabb vásárlóvá váljon. Idővel rájön, hogy a minőség fontosabb a mennyiségnél. Ez a felismerés hosszú távon rengeteg pénzt takarít majd meg neki.
Azt is megtaníthatjuk neki, hogy a pénz nem végtelen forrás. Ha elfogy, meg kell várni a következő havi vagy heti adagot. Ez az alapja a felelős gazdálkodásnak. Ne féljünk nemet mondani a boltban, ha olyasmit kér, ami kívül esik a kereten.
Beszéljünk nyíltan a családi költségvetésről
A gyerekeknek nem kell ismerniük a bankszámlánk pontos egyenlegét, de a rezsiköltségek és a kiadások arányát megérthetik. Mutassuk meg nekik egy egyszerű grafikonon, mekkora részt visz el a lakbér, az étkezés vagy az autó fenntartása. Így könnyebben elfogadják, ha éppen nem fér bele egy drágább nyaralás vagy egy új kütyü. Ha látják a prioritásokat, ők is felelősségteljesebb tagjaivá válnak a háztartásnak. A nyíltság bizalmat épít a családban, és csökkenti a pénz körüli szorongást.
Bevehetjük őket a közös tervezésbe is, amikor például egy családi kirándulásra gyűjtünk. Engedjük, hogy ők keressék meg a legolcsóbb vonatjegyet vagy szállást az interneten. Ezáltal hasznosnak érezhetik magukat, és megtanulják az információgyűjtés fontosságát. A közös cél elérése pedig még édesebb lesz, ha mindenki hozzátette a magáét. A pénzügyi nevelés nem csupán a számokról, hanem a közös értékekről is szól. Végül rájönnek, hogy a legfontosabb dolgok az életben nem feltétlenül kerülnek pénzbe.
A pénzügyi tudatosságra való nevelés tehát nem egy egyszeri alkalom, hanem egy hosszú folyamat. Kezdjük kicsiben, legyünk türelmesek, és ne féljünk a nehéz kérdésektől. Ha a gyerekünk magabiztosan mozog a pénz világában, azzal az egyik legnagyobb ajándékot adjuk neki az élethez: a szabadságot és a biztonságot.
